Android: először töltsd meg a widgetet, majd helyezd el a kezdőképernyőn

Egy üres négyzet a kezdőképernyőn nem widget. Hanem egy keret papírlap nélkül. Androidon ez gyakran előfordul, mert a sorrend felcserélődik: először a rendszer, aztán az alkalmazás. Fordítva. Először a DeutschSprechen határozza meg, hogy mit kell megjeleníteni. Ezután az Android felakasztja a keretet a falra.

Az „Android widget németül” kifejezés itt két dolgot jelent, amelyet az emberek gyakran összekevernek. Az alkalmazás beállításait. És a kezdőképernyőn végzett gesztust. Mindkettőnek meg kell történnie. Az egyik önmagában nem elég.

Először az alkalmazásban

Menü, alkalmazásbeállítások, widget. Jelöld be, amit tényleg látni akarsz: aktuális tanulandó szavak, az esedékes ismétlések száma. Mentés. Kilépés az alkalmazásból. Ha mindent bejelölsz, a mező betűkből álló fal lesz. Három-hét szó, ami ezen a héten bizonytalan, elég. A könyvtár az alkalmazásban marad.

Bejelentkezés nélkül a szám hamis lehet, vagy üres maradhat. Először nyisd meg, jelentkezz be, mentsd el a beállításokat, és csak utána nyúlj a rendszerhez.

Majd a gesztus

Hosszan érintse meg egy szabad helyet. Widgetek. DeutschSprechen. Húzza a méretet, amit a készülék kínál. Egyes gyártók a listát a „Kezdőképernyő szerkesztése” menüpont alatt rejtik el. Ne az alkalmazás adatai között keresse. Keress a kezdőképernyőn. Ha egy frissítés után hiányzik a jelölőnégyzet, állítsd be újra. Az agresszív akkumulátor-módok a számlálót úgy hagyják, mintha a halom befagyott volna. Vedd le az alkalmazást a szigorú takarékossági listáról, ha a szám napok óta ugyanaz, és tudod, hogy már tanultál.

Mi számít számnak, és mi nem

Tizenkét esedékes kártya az tizenkét kártya. Nem jegy. Nem jellemzés. Húsznál több: ma csak az esedékesek, újakat nem. Ötnél kevesebb: két új sorozat megengedett. Így használom a kezdőképernyős widgetet. Egy pillantás reggel, mielőtt megérkezik a vonat. Magam készítem a kártyákat az alkalmazásban. A widget emlékeztet. Nem gyakoroltat.

Az iPhone másképp helyezi el a widgeteket. A lényeg ugyanaz marad: az alkalmazás tölti meg, a rendszer adja meg a keretet. Aki Androidon keveri a kettőt, és csodálkozik, az általában kihagyta az első lépést.

Ha üres marad

Mentsd el újra a beállításokat. Töröld a widgetet. Adj hozzá egy újat. Ellenőrizd a bejelentkezést. Ebben a sorrendben. Ne olvass el öt fórumot. Három lépés, és vagy megtelik a mező, vagy rájössz, hogy hiányzik a bejelentkezés.

Többet az ötletről, nem csak a gesztusról: Szavak a képernyőn. A Kılavuz: Widget.

Utána hagyd úgy

Ha egyszer jól beállítottad, ne alakítsd át minden héten. Aki állandóan áthelyezi a widgetet, az nem is nézi meg. Unalmassá kell válnia, mint egy cetli az ajtón. A munka marad a halom. Az SRS, az egy-három-harminchárom-kilencven – a kis dobozt nem érdekli ez elméletként. Csak azt mutatja, hány kártyát kell ma átnézni.

A widget hozzáadása tíz másodperc alatt megvan. Az azt követő hetek jelentik a valódi használatot: ránézel, nyolc kártya, bezárod.

Amit reggel tényleg csinálok

Megnézem a számot. Ha magas, csak az esedékes kártyákat nézem át: újra átfutom, vagy ha már ismerem, továbbmegyek. Ha alacsony, egy új szó példamondattal, hangosan, nem csak elolvasva. Aztán el a mobil. A kezdőképernyőn lévő widget elvégezte a dolgát, amint megnyitottad az alkalmazást. Nem kell egész nap világítania ahhoz, hogy komolyan vedd magad.

Egy frissítés után egyszer ellenőrizem, hogy a szám még mindig egyezik-e a halommal. Ha nem, törlöm a widgetet, elmentem az alkalmazásba, és újra beállítom. Ez rövidebb ideig tart, mint egy fórum. És maguk a szavak is a készüléken maradnak, nem pedig egy felhőben, amit először szinkronizálnod kell, mielőtt gyakorolnál. Ha a számláló napok óta nem változik, pedig tanultál, vedd le az alkalmazást az akkumulátort terhelő listáról. Aztán nézd meg még egyszer. Nyolc kártya. Bezárva.

A DeutschSprechen biztosítja a tartalmat. Az Android pedig a megvalósítást. Mindkettőre szükség van, különben csak egy üres helyed lesz, ami úgy tesz, mintha tanulási eszköz lenne.