Egy megjegyzés a példamondathoz, nem pedig egy második fejezet

A kártyán egy példamondat szerepel. A mellette lévő jegyzet csak egy szélén lévő feljegyzés, nem egy második fejezet. Írtam már olyan jegyzeteket, amelyek hosszabbak voltak, mint a mondat, majd kitöröltem a kártyáról, mert túl bonyolultnak tűnt. A kártyák akkor maradnak egyszerűek, ha a jegyzet csupán egy utalás. „Az ige a mondat végén.” „ch, nem sch.” „A tegnapi ár.” Ennél több nem kell rá.

A DeutschSprechen a mondatot mutatja. A jegyzet arra a helyre vonatkozik, ahol elakadsz. Nem az egész nyelvtanra.

Mi kerülhet a kártyára

Egy szó, ami emlékeztet, nem tanít. A mondatban az a pont, ahol elakadsz. Egy hang. Egy szám, amit összekeveresz. Ha a szabályt már a mondatban is helyesen mondod, nincs szükséged a jegyzetre. Töröld ki, amint már csak ott áll. Különben elolvasod a jegyzetet, és nem mondod el a mondatot. A példamondat a gyakorlat. A jegyzet a emlékeztető, és a hidakat lebontjuk, ha már biztosan tudjuk az utat.

Saját kártyák: először a mondat, hangosan, aztán a jegyzet, ha szükséges. Ne fordítva. Aki a magyarázattal kezdi, a végén magyarázattal marad, és nem tud beszélni.

Amit már nem írok bele

A fordítást még egyszer. Az már rajta van a kártyán, abban a nyelven, amelyet ehhez választottál. Három szinonimát. Egy linket egy fejezetre. Egy bocsánatkérés. Az esszéjegyzetekkel ellátott kártyák dokumentumokká válnak. A dokumentumokat senki sem ismétel az SRS-intervallumban. A „Még egyszer” vagy a „Tudom” így olvasási gyakorlattá válik. A „Tudom” akkor érvényes, ha a mondat kijött a fejedből, nem pedig akkor, ha megértetted a jegyzetet.

Láthatatlan maradni a halomban

A jegyzet rövid ideig felvillanhat az ismétlés során. Nem lehet a tartalom maga. Ha észreveszed, hogy csak a jegyzetet olvasod, legközelebb takard el, és mondd el a példamondatot anélkül. Ha ez nem sikerül, a kártyát még nem ismered. Vissza az intervallumba. Egy nap, három, hét. Csak akkor tedd az archívumba, ha a mondat a segédjegy nélkül is megmarad.

Este nyolc kártya, ebből kettőt hangosan és a segédjegyre nézés nélkül. A többihez használhatod a segédjegyet. Így a segédjegy eszköz marad, és nem válik mankóvá az egész pakli számára.

Így kapcsolódnak a mondatok a szavakhoz: Szó hozzáadása. Miért hangosabb a mondat, mint a lista: hangosan gyakorolni.

Egy sor

Példamondat normál hosszúságban, amit kimondanál. Jegyzet három-négy szóban, vagy egyáltalán nincs. Az ilyen kinézetű kártyákat nem törlöd el fáradtságból. Kimondod őket. Ez a szélén lévő cetli egyetlen célja: hogy egyszer hiányozzon, és a mondat mégis ott legyen.

Ha a jegyzet hosszabb, mint a mondat, rövidítsd le egy szóra. Ma, ne valamikor. „mert hátul.” Elég. A többit elolvashatod a Kılavuzban, ha tényleg már nem emlékszel a szerkezetre. A kártyán nincs helye a magyarázatnak. Voltak kártyáim, amelyekre írt jegyzetem szinte egy fél párbeszéd volt. Azokat soha nem mondtam ki. Elolvastam őket, majd rossz lelkiismeretből letöröltem. A rossz lelkiismeret nem jelent távolságtartást. Amióta a jegyzet rövid, először kimondom a példamondatot, és csak akkor nézek rá, ha a hang elcsúszik. Egy pillantás, egy szó, még egyszer hangosan. Aztán a következő kártya. Nyolc darab. Kettő jegyzet nélkül, próbaként. Ha a kettő sikerül, a szélén lévő jegyzet nagyon rövid volt. Ha nem sikerül, a kártya a pakliban marad. A jegyzet nem lesz hosszabb. A mondat egyre rövidebb lesz, amíg ki nem jön. Három szó a szélén, vagy egy sem. A példamondat viszi a prímet az este folyamán. A jegyzet hiányozhat. A mondat nem.

A DeutschSprechen teret ad a példamondatnak. A jegyzet a szélén marad, rövid, és végül eltűnik. A mondat megmarad.